Anyáék nyaralásához nem kell tervező program, hiszen minden évben július 22-én indulnak. Nagyon egyszerű oka van ennek, anya könyvelő és a határidők miatt így tudnak menni. Ebben az évben is eljött ez az időpont, holnap indulnak. Kicsit irigykedem, mert én holnap mehetek be dolgozni. Persze tőlük nem sajnálom és szurkolok nekik, hogy jó idő legyen. Mostanában nem voltak szerencsések ezen a téren, de ha az előrejelzéseknek hinni lehet, akkor most kifogják a jót (ezt gyorsan le is kopogtam). Mi holnaphoz két hétre megyünk, tehát azért annyira nincs irigykedésre okom. Persze, hogy bárki szívesebben utazna el a Balatonra, mint dolgozna. De mindennek eljön az ideje. Azt viszont nem szeretem, hogy annyira várod például a nyaralást, és amikor ott vagy, egy csettintés és vége. Olyan, mintha a jó dolgoknál az idő direkt begyorsulna, pedig nyilván nem. Ezért kell minden egyes percét kiélvezni a jónak, és ami a legfontosabb megbecsülni. Hamar elmegy, de örülni kell, hogy egyáltalán eljutottunk valahova.
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.