Gyerekként nagyon irigyeltem azokat az iskolatársaimat, akik sorra nyerték meg a sportversenyeket és serlegekkel, kupákkal vagy érmekkel tértek haza. Én soha nem voltam jó a sportokban, nm is igazán vonzott az az élet, amit ők éltek. Nekem a matematika, a fizika és a kémia volt az erősségem, de ezek versenyén sohasem osztogattak kupát vagy érmet, csak emléklapot vagy maximum egy tudományokkal foglalkozó könyvet. Azt hittem akkor, hogy soha nem lesz részem abban, hogy rendezgethetem a sporteredményekért kapott díjakat, fényesíthetem a kupákat. Az élet azonban mást hozott. Legutóbbi beruházásként egy vitrines nappali szekrényt kellett vásárolnunk a bútorbolt webshopban, mert kisfiam nem fért már el a sportteljesítményeiért kapott elismerésektől. Büszke vagyok rá,hiszen ő megtudta azt tenni, amit én, nyerni tudott sportversenyen. Ezért azonban rengeteget tett, ébredt hajnalban, hogy odaérjen az edzésre és csak késő este feküdt le, hogy az iskolában is tudjon haladni. A vitrines szekrényben lévő elismerések tehát rám maradtak, neki nincs ideje ezekkel foglalkozni az iskola, az edzések és a versenyek között.
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.